Isten ments attól, hogy az embereket beskatulyázzam. Tudom, hogy senki sem csak ilyen, vagy csak olyan. Mindenkiben van egy kicsi ebből, egy kicsi abból, és sok más is.
Még is a csajozás témában egy újabb fajjal találkoztam. :) Ugyebár említettem már a kifinomultan, módszeresen, profi módon bekerítős embert, aki a másik "csakazértis" tulajdonságára utazva csábít. Nos ma nem róla mesélek. A mai téma a kapásból bugyit ledumálós.
Édes fajta. :) Ő az első üzijében kapásból lehallva üzeni, hogy: De jó nő vagy! Mi lehet erre a reakcióm? :) Mert azért ilyen hatást nem szoktam emberekből kiváltani, esetleg az útszélén dolgozó munkás emberekből, akik nem tudják kultúráltan egy nő értésére adni, hogy tetszik nekik. De ezeket már meg sem hallom.... ja elkalandoztam. :)
Szóval a válasz: Húúú! Ez aztán a reakció! Viszont válasz: Hát még ha élőben látnálak, az lenne a reakció! Bennem ilyenkor felébred a kiváncsiság. Vajon tényleg tetszem neki, ennyire, vagy csak meg akar dönteni? Na tegyük próbára! Sietve megjegyzem, nem adtam fel az IGAZI megtalálására tett kísérletemet, de időnként jól esik kikapcsolódni. És nem szórakozni akartam az Urral, hanem tényleg érdekelt mit akar tőlem. Szóval jött a mostanában turbó üzemmódba állított msn. Itt gyorsabb a kommunikáció. :)
Itt is hamar kiadta magát. Velem szeretne lenni... jönne is át, máris. Mire én: Hohoho! Nem korai ez kissé? Előbb találkozzunk... valahol, emberek között (a parám miatt). És ha szimpi vagy... meglátjuk. Ecseteltem, hogy elhiszem, hogy most szeretne, de ha megkap? Utána? Majd ő bizonygatja nem azon múlik! (Jaj, ezt már hallottam!!!! :)) És célzok még a férfiak vadászösztönére. (Nem jobb úgy? Ha nem: gyere cipó hamm bekaplak, hanem meg kell hódítani???? Nem tudom. De szerintem igen. Én legalább is azt tudom értékelni, amiért megküzdöttem, pedig nem vagyok férfi. Ami csak úgy az ölembe pottyan, az hamar elveszti varázsát)... De csak nem adja fel. Mikor felajánlom, találkozzunk holnap, már írja is, neki ma volna jó. Jelzem már fél tíz is elmúlt ekkor. :) És még csak nyomja finoman, de határozottan, hogy szexeljünk már! :) Nem hagyom magam. Azért sem! Leírom neki: jó dumád van :) (ez igaz is, mert kedves, de határozott a céljait illetően) Erre ő: mert teszel, és nagyon szeretnélek. Kért még képet rólam. Kapott is, majd erre megint a válasz: tyűűűűű, de jó nő vagy! :)
Na jó, váltsunk témát. :) Kérdeztem tőle: a korábbi randikkal mi volt a baj? (Ja, nem írtam, hogy volt több kapcsolata is az LBről) Mire ő: semmi, csak téged kerestelek.
Most komolyan ezt higgyem el? Nem is ismer. Látott néhány képen, és ő már tudja is, hogy engem keresett? Ne nézzen már ennyire naivnak, hogy ezt meg is kajálom!
És még mindig nem adja fel! Konkrétan leírja: szeretnélek érezni, csókolni, ölelni.
Mire én: na ez konkrét volt! és erre nem tudok mit írni. megállt a tollam.
Erre ő: nekem más állt meg... na jó beszéljünk másról.
Javaslom beszéljünk az politikáról, filmről, bulvárról. Mire ő: szex film, szex lap, és bill clinton.... Nem igaz! :) Mindenről a szex jut eszébe? :)
Ezután bedobja a durcás trükköt: Na jó, most már ha hívnál sem mennék át. Én pedig nem hagyhattam szó nélkül (hülyíteni én is tudok) : pedig, épp most akartam felajánlani, hogy... Ő: már nem is érdekel. Én: akkor jó Ő: mit is akartál ajánlani? Én: szóval még is érdekel! :)
Végül abban egyeztünk meg találkozunk valahol, majd még megbeszéljük.
Másnap így újra beszéltünk. A téma ugyan az. Jöhetne át hozzám? Még mindig tartom magam: Nem. Olyan helyen szeretnék vele találkozni, ahol esteleg 5 perc után azt mondhatom, hogy jaj, ki kell teregetnem, vagy meg kell etetnem a kutyát, vagy nyitva hagytam a gáz csapot. De értette a viccet. És abban bízott, hogy ha a kép alapján szimpi volt, akkor sinen van.
Erre elmondom neki őszintén, hogy pár bedőlés után már óvatosabb az ember. Mire ő megint a durcás-sértett énjét vette elő: Hát ez az ő formája, mindig, mindeki nála jut el odáig, hogy óvatos lesz. Ezért ő már nem is erőlködik (Ja! Nem! Látom! :)) És én biztos csak szórakozom vele. Mire én bizonygatom, hogy higye már el, hogy nem. El is jutunk ismét odáig, hogy megbeszéljük, kedden találkozunk. Majd megbeszéljük..... nem beszéltük... nem jelentkezett.
Lehet, hogy az hogy nem adtam magam olyan könnyen elvette a kedvét tőlem, és olyan után nézet, aki könyebben áll kötélnek? Hát, nem tudom... de ha kiderül, leírom. :)
