Netes társkereső: Highway

A netes társkeresésből részemről ennyi volt.

Egy újabb csalódás után azt hiszem elég volt. Nem bagyok kudarc kereső. Engem ez nem visz előre. Inkább elkedvtelenít.

A legutolsó kapcsolatom kb. 3 hétig tartott. És végül összeegyeztethetelen ellentétek miatt szakítottunk. Vagy én vele? Már nem tudom. De nem is fontos.

Ha valaki 3 heti járás után még azt gondolja, hogy én nem vagyok elég jó, hogy a barátainak bemutasson, akkor sajnálom. Nekem teljesen természetes, hogy ha találkozna rokonommal, barátommal, akkor bemutatnám, és nem félnék közéjük vinni. Na és ha 2 hónap múlva nem lesz? Ez is benne van a pakliban. De talán a másiknak jól esne, ha életem részének tekinteném, míg velem van. Mellettem van. Nos engem nem tekintett annak. Már nem tudom minek tekintett, de ez szintén nem fontos. Jó tanács. Ikrek jegyűvel  ne kezdjetek. Csak ha készek vagytok arra, hogy egyik percben nyaralni menne veled, másik nap, vagy 10 perccel később pedig már nem vagy az élete része. Valaki régen azt mondta, nem bírja a kettőséget az ikrekben. Akkor nem tudtam mire gondolt. Ma már tudom. De ilyen áron...

Nem akartam elvenni a függetlenségét. Nem akartam  bezárni. Szerintem ez is csak jó ok volt arra, hogy ne kelljen elköteleződni.

Tényleg megbocsáthatalan dolog az, hogy ennyi idő utána szülinapi buliján én is ott szerettem volna lenni, vele együtt..... Ja. Az.

Megint egy defektes. Aki fél elkötelezni magát, az amúgy igen hosszúra engedett pórázon.

Na mindegy. Hagyjuk. Vége. Ennek is. És immár végleg.

Leszek inkább leszbi. Vagy apáca. ELegem volt, abból, hogy mennyi pasi sebzett már meg.

vagy annak kezdete. Nem tudom. Alig 1 héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést, de annyira nyálas volt, hogy kitöröltem. Kb 3 hete ismerekedtem meg azzal a fiúval, akiről akkor írtam. Az első perctől, pontosabban az első levél váltásnál már éreztem, hogy rokon lelkek vagyunk. Túl szép volt, hogy annyi mindenben passzolunk. Most azonban teljesen előjött a parám. A pesszimizmusom. Mert hogy tulajdonképpen nem sűrűn ér rá. Persze kifogás mindig van.... munka... költözés... fáradtság.... és én hinni szeretnék neki. Azaz hiszek is.... lehet rosszul teszem?! Nem tudom. ENnyi idő után nem mondhatjuk el a másikról, hogy ismerjük. Ki tudja? Talán mégsem független, és azért tudunk inkább napközben dumálni, vagy későn este, mert addig elfoglalt. Talán a hétvégék azért nem együtt telnek, mert neki mással kell lennie... háát, a pakliban ez is benne van. Sajnos már volt rossz élményem kikapcsolt telefonról, és nem fogadott hívásokról, nem megválaszolt sms-ekről. Ettől a para tör ki. És ha a másik tudná milyen rosszul esik, vajon megtenné... újra?

De most tényleg? Mi a franc van? Mi a f@sz ért kell kikapcsolni azt a kib*ott telefont. Miért nem lehet megmondani, hogy nem fogok ráérni... dolgom van X-szel, Y-nal. Mikor 2 nappal ezelőtt még velem akart eltünni a sok tenni való elöl.

Eddig mindent elnéztem. Mikor még levelezés szinten tartottunk, és csak terveztük a randit 4 napra tünt el. Se telefon, semmi. Ekkor még megértettem, hogy nem közli velem. De most azért annál több van. Nem jár nekem ennyi, hogy legalább a Drága Úr közölje, nem ér rá?

Komolyan. Még egy sor és felrobbanok. Inkább abbahagyom. Majd holnap folytatom ha már tudom mi történt.

lassan, hogy egy sort sem írtam ide.

De nem is történt semmi igazából. :(

A nagy dumás pasim a múlté. Szépen alakultak a dolgok, legalább is én azt hittem. Mikor beszéltünk msn-en, vagy találkoztunk jól megvoltunk. Mindig azt mondta imád engem. Majd eltünt napokra. Hiába voltam bejelentkezve, nem jelentkezett. Én meg nem zaklattam. Mikor nem bírtam már tovább, küldtem neki néhány sort, hogy jól eltünt, újra. És mikor "összefutottunk", ő mondta, hogy én tüntem el, ami egyáltalán nem igaz. Jó, nem voltam éjfélig a gép előtt, hátha bejelentkezik, de normális emberi időben elérhető voltam. Játszottuk ezt néhány hétig, és mikor már nem volt szórakoztató, hogy ő azt mondja (tulajdonképpen hazudja), hogy imád engem, csak az a baj, hogy messze lakom... 30 km messze van? (Ja, ő lakott vidéken).... hát szóval, besokaltam. Mikor be volt jelentkezve az oldalon írtam neki. Megírtam, hogy nem tetszik a játék, és rágok rá. Erre ő, hogy nem ért rá.... de reméli, nagyon azért nem haragszom. Szóval a vége az lett, megírtam neki. Tudod mit? Az lesz a legjobb, ha én nem kereslek téged, és te sem engem. Így lett vége. Ő azóta túl van a 2000 valahány levélen az oldalon... nagy erőkkel folyik a csajozás. :) Sok sikert. :D

Azt hiszem ő megint az a fajta, aki ilyen korban inkább csajozik, mint hogy lekösse magát.

A másik kalandom egy nős pasival volt. Együtt ebédeltünk, ez volt az ismerkedés. Bevallom gyanús volt, hogy nem függetlent írt az oldalán is, de mivel nem tért ki rá, gondoltam majd személyesen megbeszéljük. Hát meg is beszéltük... neki szerető kellett az asszony mellett. Meg akart győzni, hogy ő kettő közötti átmeneti állapotnak pont jó lenne... higgyem el. Hát nem hittem. :) De ő a nemek harcát komolyan gondolta. Jó sokáig bombázott, hogy na mikor érek rá? Több vissza utasítás után azután feladta.

Komolyan, én nem hiszek abban, hogy ha épp van valaki két "igazi" között, akkor nem kényelmesednék el abban a kapcsolatban, és újabb kapcsolat után néznék.... én nem... ismerem magam. Nem vagyok ekkora csélcsap.... na erre lehet küldeni a: de igen... kezdetű kommenteket :)

Azóta eseménytelenül telnek napjaim a netes ismerekedés labirintusában.

Azt hiszem kicsit most besokaltam. Hullám völgybe értem. Hát igen, egyszer fent, egyszer lent. :) Bár most is szinte naponta felmegyek az oldalakra, és megnézem írt e valaki. Van akinek elmondtam, most nem szeretnék talizni, nem vagyok olyan lelki állapotban, és azóta levelezünk. Volt, hogy a képeket is bevettem, és még így is írt valaki.... :)

Hello I'm back!

Hát újra itt vagyok. Régen nem írtam, de csak azért mert igazából semmi sem történt. A karácsony és a szilveszter is nagyon csendesen telt, már ami a netes ismerkedést illeti. Már kezdetem is elkeseredni, de egyszer csak találkoztam egy érdekes, és kedves sráccal. Épp szilveszter napja volt. És mivel nem volt semmi időzített programom és neki sem, megbeszéltük, hogy talákozunk, és dumálunk kicsit. A kicsi bszélgetésből 2 óra lett. De érdekesen és kellemesen telt. Beszélgettünk életünkről és nevettünk korábbi hülyeségeinken. A végén azért kellett abbahagynunk, mert már zárták volna a helyet. :)

Kicsit fura volt, de nagyon  jó érzés, hogy sok mindenben egyezünk. Imádjuk a vizes progikat (fürdőzés), szeretünk utazgatni (jó, ki nem :)), szeretjük a sorozatokat, a filmeket, szeretjük a munkánkat, stb. Egyetértettünk, hogy a családalapításhoz meg kell teremteni a körülményeket, ki kell élnie magát az embernek, és utána jöhet a gyerköc meg minden. Mesélt a munkájáról... érdekes és izgalmas. :) És elmondta azt is, hogy hogy talált rám, és hogy általában nem így ismerekedik, de ezt is ki szerette volna próbálni, mert érdekes. Hogy ekkor nem jöttem rá....

Szóval másnap is találkoztunk. Megint beszélgettünk, jól éreztem magam, és egyre jobban elcsodálkoztam, hogy hasonlíthat két ember ennyire egymásra. Még az anyajegy az arcunkon is ugyan ott van. :) Elmesélte újévi terveit, 'fogadalmait'. Majd ő lelkesen ecsetelte, hogy a páros évek neki szerencsések, és milyen szerencsés, hogy találkozott velem, és még csak az év első napja van. :) Én ezt már sajnos elég sokszor hallottam, igaz más milyen megfogalmazásban, és a tapasztalatokkal magam mögött már nem tudok ugyanolyan elragadtatottan kontrázni, és beleélni magam a csodába. Mert hogy halottam ezeket, és utána valahogy még sem lett semmi az egészből.

Szóval elváltunk, neki vidékre kellett mennie, de a hétvégére visszajön, igérte. És közben eltelt 2 nap. Ő a lapon online, de közben engem nem hív, msn-en nem jelentkezik. Ekkor egyre erősebben éreztem... ebből sem lesz semmi. Haja, ha a megérzéseimmel pénzt kereshetnék... már milliomos lehetnék. Szóval tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Ő a sok munkára hivatkozott, hogy anyagilag helyre kell hoznia magát, és a korábbi kapcsolataiban is a sok munka volt a probléma (egy újabb workaholic). És talán pár hét múlva már jobb lesz, és nem akarja, hogy a sok munka miatt ne tudjunk találkozni.

Jó kifogás. De sztem az igazság az, hogy mivel ő is most kezdett el neten ismerkedni, rákapott az ízére, és nem akart leragadni az elején. És ezzel sajna nem tudok mit kezdeni. Ezt a hibát elkövettem én is. Igaz nem a perfect partnert küldtem el így, de egy igazán kedves és jó embert. Hát akkor had tanuljon ő is a saját hibájából. Vagy nem. Lehet, hogy neki sokkal könnyebb lesz. :)

A következő randikat már előre sajnálni fogom. Mármint a sajátjaimat, és az ott megjelenteket. Már sok mindent tanultam az elmúlt időben a talákozásokról, és embertársaimról, és lehet, hogy semmi baj sem lesz velük, de én már szinte minden mondatukat fenntartással fogom fogadni. Mint azt a remélhetőleg hamarosan beteljesülő randimat is, akivel már régóta tevezzük a randit, de még nem jött össze. Talán jövő héten. És kérdések már vannak bennem, amikre magyarázatot szeretnék találni: Miért kellett hetekig halogatni a randit? És: Egy olyan jó képű ember, mint ő, miért keresi még mindig a társát? Neki vajon milyen flúgja van? :)))) Na talán majd megtudom, és még az is lehet, hogy semmi. Felesleges a para :)

Sajnos nem tudom mi a jó megoldás: Ha egy oldalon egyszerre több szimpatikus Úr ír, ám nekem dönteni kell, hogy melyiket válasszam. Választok, találkozunk, elindul valami, de kiderül mégsem... Mit lehet ilyenkor tenni? Én egyszerre egy pasival foglalkozom. Így tartom fairnek. De a többieknek írjak vissza, hogy köszi az üzit, de sajnos tárgyalásban vagyok másokkal is, ezért majd esetleg később? Ez olyan fura dolog. Én tuti nem örülnék neki, hogy ha a finom szitán fennmaradva, majd a maradékből választva még befutó lehetek. És pont ezért megbántani sem akarom Őket. Volt akivel megtettem, és nagyon kedvesen visszaírta, hogy semmi gond, várja hogy jelentkezzem, de vajon tényleg így is gondolta?

Mert hogy most ott tartok, hogy az oldalon úgy tűnik már mindenki megtalált akinek csak "bejövök". Na ja, a friss húsra rávetik magukat, hogy nem is győzöm. :) És tényleg volt köztük olyan, akikkel akkor nem kerestem a kapcsolatot, és most meg nincs pofám írni nekik egy választ, mondjuk 2 hét után. :(

Dilema. Megoldandó probléma. Van valakinek ötlete????

Nem tudom. Tényleg igaz lenne a feltételezés, hogy ha valaki elmúlt már 30, és egyedül van, akkor tuti valami fejlövése van, és ezért nincs párja???? Nem tudom, tényleg. :( Én ilyenkor magamból indulok ki. Mert szerintem nekem nincs ilyen jellegű problémám... aki ismer, talán megerősíti. :) Ha nem ért velem egyet, nyugodtan megmondhatja. :) Még is azt tapasztalom, hogy aki már mondjuk 35-ön túl van, azzal mégis van valami.... bibi.

Vagy annyira határozott elképzelésük van, hogy abból semmennyit sem engednek, vagy már annyit csalódtak a női nemben, hogy szinte direkt mostohán bánnak velük, és kimondatlanul is azt érezzük, (nem is ismernek, de már határozottan tudják) hogy: Te is hülye vagy, mint a többi nő.

Ezekről annyit gondolok, hogy akinek teljesen határozott elképzelése van, hogy a hölgy milyen magas, milyen formájú, milyen lelki és szellemi beállítottságú legyen, azok valószinű egyedül öregszenek meg, mert olyan nő nincs, aki mindenben olyan lenne, mint a megálmodott. És a másik fele, hogy ezeknek az Uraknak is van elég rendesen hibájuk, berögződésük, amikre viszont elvárják, hogy a másik türelemmel és kitartással álljon hozzá.

Bár már túl léptem rajta, de nem tudom megállni, hogy arról az Úrról írjak, akivel nem is olyan régen találkoztam. Szóval bemutatkozásában hosszan ecseteli milyen jó és rossz tulajdonságai vannak, és milyen hölgyet keres. De tényleg extra hosszú vol, többször frissítve. Eme hosszú bemutatkozás után Nő legyen a talpán aki egyáltalán válaszolni mer. Nem is értem egyébként, hogy egy ilyen határozott és domináns ember, miért gondolja, hogy a neki szánt Hölgy egyáltalán válaszolni fog eme elvárásokra, hiszen ennek a hölgynek annyira szerénynek és "behódolónak" (jobb szót sajnos nem találok) kell lennie, hogy tuti nem válszol neki... no de mindegy. Nekem felkeltette a kiváncsiságomat (de hülye voltam :)) Írtam neki. Jó hosszan ecseteltem jó és rossz tulajdonságaimat, terveimet, és jelenlegi életemet, és a végén, teljesen őszintén azt is megírtam, hogy dohányzom. Ami neki feltétel volt, hogy nem dohányzót keres, ezért gondoltam, nem csinálok belőle titkot, legyen tisztában vele.

Nos, a válasz nem váratott sokáig. Telefonon keresett, és megkért, ma már ne gyújtsak rá, mert találkozni szeretne velem. Megígértem neki, és be is tartottam. Nos, randi, beszélgetés stb. Rendben volt. Tényleg nagyon domináns fajta, de mégis vonzó. Én a dohányzással úgy vagyok, hogy ez egy állapot. Most igen, de ha volna valaki, akinek nem tetszik, és megéri nekem is, miatta leszoknék róla. Egy cigi nem ér annyit, mint egy reménybeli jó kapcsolat. Meg is beszéltünk programot a hétvégére, amit egyre jobban vártam. El is telt 2 nap úgy, hogy nem gyújtottam rá. Nem okozott gondot, mert úgy gondoltam.... megéri. :) Eközben Ő azon stresszelte magát, hogy nekem majd a dohányzástól 8-10 év múlva rákom lesz, születendő gyermekünk árván marad az én halálom miatt, és egyébként is kitudja mennyire tettem már tönkre a szervezetem emiatt, és hogy nem akar mindig arra gondolni, hogy vajon mikor gyújtottam rá úgy, hogy nem tudott róla. És különben is, olyan hogy leszokott dohányzó nincs, csak olyan, aki épp nem gyújt rá. (Mint az alkoholisták?!)

Mit lehet erre válaszolni? Megértelek. mondtam. De nem ecseteltem, hogy mi a véleményem. Meggyőzni úgy sem tudom. Azonban most leírom: Igaza van. Bizalom nélkül nem megy. És ha nem hisz nekem, megette a fene. Ha ebben nem bízik meg bennem, másban sem fog... valószinű. Nem törvényszerű, hogy aki kb 5 évet dohányzott, az abba is fog meghalni. (akár a villamos is elüthet) Ja, de amin totál kiakadtam, hogy tesztelt engem!!!! Azért akart eljönni hozzám, hogy lássa mennyire nagy bagós vagyok... na ezen totál kiakadtam... ne teszteljen! Kérdezze meg! És elmondom. Mér tesztel???? Mi vagyok én????

Én tudom, hogy a mai világban a dohányosok és nem dohányosok "harcban állnak" egymással. Megosztódik a társadalom e témában. Ám ilyen fokú gyűlölettel még nem találkoztam. Ha ezt egy nem dohányzó olvassa, valószinű hosszú kommentet ír, hogy igaza volt az Úrnak, mert a dohányosok így meg úgy.... azonban, Én nem érzem magam bűnösnek azért mert ezt teszem. Nem öltem embert, nem sikkasztottam el beteg gyerekek kezelésre szánt pénzét, nem árulok kábítószert... csak cigizek. Magamban, vagy néhány dohányos társammal csoportban. Hát ez van. Nekem is van fejlövésem. Mondhatjátok. De én ezen hajlandó vagyok változtatni.

Ez csak egy példa volt a totál fejlövéses tapasztalataimbúl, azonban elgondolkodtató. Azt hiszem.

Nem tudom mi van mostanában, de valahogy nagy a csönd. Talán mindenki a karácsonyi ajándék utáni hajszában vesz részt, és nem jut eszébe, hogy a fa alatt, majd egyedül fog ülni. :( Pedig azt gondoltam ilyenkor a magányosok (Jaj de csúnya szó ez, inkább legyen szinglik :)) szóval a szinglik nem szeretik a karácsonyt. Azért ez mégis olyan meghitt ünnep. Jó ilyenkor valakihez odabújni, jól telezabálni magunkat, majd tespedni a tv előtt. :) Szóval nagy a csönd mint említettem. Nem ír senki olyan akivel érdemes lenne találkozni. VISZONT! :) A második héten említett, profi csajozónak tartott Úr még nem a múlté. Nem tudom hányadán állunk. Időnként megígéri, hogy találkozunk, majd munkára hivatkozva lemondja. Ment ez így egy hétig. Akkor elegem lett az ígérgetésekből, és már teljesen leírtam. Azt gondoltam, ha hétvégén sem jut rám annyi ideje, hogy legalább egy kis időre találkozzunk nem fogok futni utána. Nem érdemes. Már le is írtam a veszteség oldalra, ám mintha megérezte volna, mert egyszer csak megkérdezte: találkozunk még? Na erre mit lehet mondani? Mit veszíthetek. Őszinte leszek. Megkértem, hogy próbáljon meg normálisan viselkedni. Ha sok melója van, nagyon elfoglalat, mondja meg. Tudni fogom, hogy nem velem van baja, csak nem ér rá. Ezt el tudom fogadni. De hogy se telefon, se msn, semmi, azt nem tudom mire vélni. Csak arra tudok gondolni, hogy nem kellek neki, nem vagyok fontos neki. De közben meg folyton azt nézi mikor voltam utoljára a lapon, hány új képem van, és meg is jegyzi, hogy ő nem fog tekerni. ?????? Ő???? Tekerni???? Na szép! :)

Végül adtam neki még egy esélyt. Egy hetet kap. Én nem lépek fel, képeket beszedem. Csak vele foglalkozom. Mondjuk mióta vele találkoztam, nem is találkoztam mással, max. váltottunk pár levelet, de ennél több nem történt. Így nem is esett nehezemre, ezt megígérni... ki tudja? talán megérdemli. Nagyon nehezen indult az az egy hét. Megint csak a néma csend volt felőle. Vagy megígérte, hogy találkozunk, de megint sok munka volt így... randi az ablakban. :( De gondoltam, majd hétvégén... (éljen az opimizmus:)) Na ott sem lett jobb a helyzet. Szombat este, egyetlen mukk nélkül már elegem lett. Haza értem éjfélre, és jól elküldtem neki egy levelet, hogy nekem ebből elég volt. Megint úgy telik el a hétvége, hogy nem találkozunk, nem keres... mit tudok tenni?!

Na ez hatott. Vagy nem? Minden esetre vasárnap már azt mondta, hogy ma találkozhatnánk, de már látni sem akarsz. (Szegény fiú :() No, végül végre nagy nehézségek után csak találkoztunk. Nem ordítottam le a haját. Kedélyesen elvoltunk, mint ha nem lettem volna ki már attól, hogy: most mi van?! Végül azt hiszem elhiszem, hogy tényleg a munka miatt vagyok háttérbe szorítva. És lehet, hogy megint ez lesz a vesztem. Az, hogy a jót feltételezem embertársaimról. :) Minden esetre, hamarosan vége az évnek, új év, új élet... ki tudja. :) Meglátjuk mit hoz a jövő. :)

Isten ments attól, hogy az embereket beskatulyázzam. Tudom, hogy senki sem csak ilyen, vagy csak olyan. Mindenkiben van egy kicsi ebből, egy kicsi abból, és sok más is.

Még is a csajozás témában egy újabb fajjal találkoztam. :) Ugyebár említettem már a kifinomultan, módszeresen, profi módon bekerítős embert, aki a másik "csakazértis" tulajdonságára utazva csábít. Nos ma nem róla mesélek. A mai téma a kapásból bugyit ledumálós.

Édes fajta. :) Ő az első üzijében kapásból lehallva üzeni, hogy: De jó nő vagy! Mi lehet erre a reakcióm? :) Mert azért ilyen hatást nem szoktam emberekből kiváltani, esetleg az útszélén dolgozó munkás emberekből, akik nem tudják kultúráltan egy nő értésére adni, hogy tetszik nekik. De ezeket már meg sem hallom.... ja elkalandoztam. :)

Szóval a válasz: Húúú! Ez aztán a reakció! Viszont válasz: Hát még ha élőben látnálak, az lenne a reakció!      Bennem ilyenkor felébred a kiváncsiság. Vajon tényleg tetszem neki, ennyire, vagy csak meg akar dönteni? Na tegyük próbára! Sietve megjegyzem, nem adtam fel az IGAZI megtalálására tett kísérletemet, de időnként jól esik kikapcsolódni. És nem szórakozni akartam az Urral, hanem tényleg érdekelt mit akar tőlem. Szóval jött a mostanában turbó üzemmódba állított msn. Itt gyorsabb a kommunikáció. :)

Itt is hamar kiadta magát. Velem szeretne lenni... jönne is át, máris. Mire én: Hohoho! Nem korai ez kissé? Előbb találkozzunk... valahol, emberek között (a parám miatt). És ha szimpi vagy... meglátjuk. Ecseteltem, hogy elhiszem, hogy most szeretne, de ha megkap? Utána? Majd ő bizonygatja nem azon múlik! (Jaj, ezt már hallottam!!!! :)) És célzok még a férfiak vadászösztönére. (Nem jobb úgy? Ha nem: gyere cipó hamm bekaplak, hanem meg kell hódítani???? Nem tudom. De szerintem igen. Én legalább is azt tudom értékelni, amiért megküzdöttem, pedig nem vagyok férfi. Ami csak úgy az ölembe pottyan, az hamar elveszti varázsát)... De csak nem adja fel. Mikor felajánlom, találkozzunk holnap, már írja is, neki ma volna jó. Jelzem már fél tíz is elmúlt ekkor. :) És még csak nyomja finoman, de határozottan, hogy szexeljünk már! :) Nem hagyom magam. Azért sem! Leírom neki: jó dumád van :) (ez igaz is, mert kedves, de határozott a céljait illetően) Erre ő: mert teszel, és nagyon szeretnélek. Kért még képet rólam. Kapott is, majd erre megint a válasz: tyűűűűű, de jó nő vagy! :)

Na jó, váltsunk témát. :) Kérdeztem tőle: a korábbi randikkal mi volt a baj? (Ja, nem írtam, hogy volt több kapcsolata is az LBről) Mire ő: semmi, csak téged kerestelek.

Most komolyan ezt higgyem el? Nem is ismer. Látott néhány képen, és ő már tudja is, hogy engem keresett? Ne nézzen már ennyire naivnak, hogy ezt meg is kajálom! 

És még mindig nem adja fel! Konkrétan leírja: szeretnélek érezni, csókolni, ölelni.

Mire én: na ez konkrét volt! és erre nem tudok mit írni. megállt a tollam.

Erre ő: nekem más állt meg... na jó beszéljünk másról.

Javaslom beszéljünk az politikáról, filmről, bulvárról. Mire ő: szex film, szex lap, és bill clinton.... Nem igaz! :) Mindenről a szex jut eszébe? :)

Ezután bedobja a durcás trükköt: Na jó, most már ha hívnál sem mennék át. Én pedig nem hagyhattam szó nélkül (hülyíteni én is tudok) : pedig, épp most akartam felajánlani, hogy... Ő: már nem is érdekel. Én: akkor jó Ő: mit is akartál ajánlani? Én: szóval még is érdekel! :)

Végül abban egyeztünk meg találkozunk valahol, majd még megbeszéljük.

Másnap így újra beszéltünk. A téma ugyan az. Jöhetne át hozzám? Még mindig tartom magam: Nem. Olyan helyen szeretnék vele találkozni, ahol esteleg 5 perc után azt mondhatom, hogy jaj, ki kell teregetnem, vagy meg kell etetnem a kutyát, vagy nyitva hagytam a gáz csapot. De értette a viccet. És abban bízott, hogy ha a kép alapján szimpi volt, akkor sinen van.

Erre elmondom neki őszintén, hogy pár bedőlés után már óvatosabb az ember. Mire ő megint a durcás-sértett énjét vette elő: Hát ez az ő formája, mindig, mindeki nála jut el odáig, hogy óvatos lesz. Ezért ő már nem is erőlködik (Ja! Nem! Látom! :)) És én biztos csak szórakozom vele. Mire én bizonygatom, hogy higye már el, hogy nem. El is jutunk ismét odáig, hogy megbeszéljük, kedden találkozunk. Majd megbeszéljük..... nem beszéltük... nem jelentkezett.

Lehet, hogy az hogy nem adtam magam olyan könnyen elvette a kedvét tőlem, és olyan után nézet, aki könyebben áll kötélnek? Hát, nem tudom... de ha kiderül, leírom. :)

Megy ez nekem! Nagyon magabiztos lettem! Nem beképzelt! Ez fontos!

Sokan írnak, és a sok között csak ott lesz egyszer az IGAZI!!!!! Addig is keresgéljünk továbbb... na harcra fel. :)

Lógjunk kicsit az oldalon.... általában, ha be vagyok jelentkezve jobban észre vesznek. Jé, egy újabb levél.... szia és egy kép, ennyi... de a srác, elég jól néz ki. Na akkor írj valamit. Na ez meg van.... hoppá válasz... na itt elkezdődött valami. :) Az MSNen hamar kiderült, nem szokványos pasi. És még a képét is vállalja, kamera ON. duma, duma, duma. Arról, hogy mit csinálok az első randin és mit nem. Majd kitünően érvelve megmagyarázza nekem, hogy nála nem ez a fontos, és ha a kémia működik, miért ne? Ha valaki az első randin ágyba bújik valakivel, az nem negatív neki. Lett már így tartós kapcsolata. Majd teszteli mennyire vagyok spontán, nem találkozunk ma? Én meg spontán vagyok... jó. Hol? Oké, megvan a helyszín.

Én óvatosságból egy plázában szeretek találkozni valakivel, és autóval megyek oda. Sosem lehet tudni. A nagyszámok törvénye alapján egyszer összefuthatok egy olyannal, aki a szerveimet akarja eladni, vagy elad romániába kurvának. Az autó meg jól jöhet, ha távozni kell. Nem fenyeget a veszély, hogy a férfi kedvesen felajánlja elvisz egy darabon, majd a helyzettel visszaélve mást is akar, amit én nem. Ki kell szálnom, és ebben a kutya hidegben még séta is valami jármű felé. Ez gáz lehet. Jobb az óvatosság. Nem szeretem, ha az első találkozáskor (ez még nem randi!) azt hiszik, hogy meg van a csaj, holott csak személyesen szeretném látni, szemébe nézni, érezni az illatát stb. Ha teszek bármit is, azt azért mert én is úgy akarom.

Szóval, a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen. Én nem szoktam késni. Nekem a pontosság fontos. Magammal szemben, de a másikkal szemben is. Ez is egy ismertető a másikkal kapcsolatban. A pasi JÓ! Nagyon jó! És kedves is. (Hajjaj, ekkora szerencsém nem lehet! Vészradar bekapcs.) Nem a szokásos megdöntős dumával jön, hogy szép a szemed, és milyen jól nézel ki bla-bla-bla. Lehet, hogy tényleg tetszem neki? Minden esetre nekem is bejön. Beszélgetünk, érdeklődik, bár magáról nem sok mindet árul el. Irányítani is megpróbál, kicsit elhitetni velem, hogy ő az okosabb, ő jobban tudja. Belemegyek, bár közlöm vele, hogy azért nem hagyom magam mindig irányítani. Vajon ezt meghallotta? :)

Az első csók sem sokat várat magára. Hmm, finom. És bújos is.... ez is jó. Nem az a macsó. :)

Azért a kő leesett a szívemről, nem leánykereskedő, nem szatír. Elgyengültem. AKAROM! Kit érdekel mi lesz belőle, és pont ő mondta, hogy nem az számít neki van e szex vagy nincs. Akkor miért ne? Na az is jó volt... nem részletezem. Mosollyal az arcomon mentem haza felé: ez aztán a pasi. Tényleg lehet ekkora szerencsém????? De minden esetre megmondtam neki, ha nem jelentkezik, az sem fog zavarni, és én sem fogom zaklatni. Másnap stati az LB-n: Randizni akarok! Még!

Ejha! Nem egy éjszakára kellettem. :) Telefon: Ma progim van, de este talizhatnánk, majd hívlak mikor érek haza, de látni szeretnélek..... Érzítek milyen ígéretesen indult?

Nem húzom tovább az időt.... nem lett belőle semmi. A progi sokáig elhúzodott. Másnapi moziból nem lett semmi, munka volt (vészhelyzet vasárnap). Majd nem jelentkezett, beszéltünk a msnen is, de találkozó nem lett belőle. Amivel viszont fárasztott, és a végén már komolyan az agyamra ment, hogy szerezzek 3.at, mert két nővel szeretné csinálni. Amihez úgy álltam hozzá, ha ezt szeretné... és ha majd én szeretnék valamit, akkor majd az is meg lesz. Tettem rá célzást, én mit szeretnék, de azt meg elódázta, most ő mást szeretne.... ja, én meg most jöttem a hathuszassal. Csak a hárman párban volt a téma.... én ehhez nem vagyok elég ostoba. Nem vagyok rá tovább kiváncsi.

Nem haragszom rá. És senkire sem akivel így esik. Ez is benne van a pakliban. Ami történt azért történt, mert én is úgy akartam. Ahol meg elcsúsztunk... na azt nem tudom hol volt. Talán ő ilyen. Neki a hódítás a fontos. Igaz nem a szokványos sablonok alapján csinálja, de valószínű rájött, hogy az nem nyerő. És az is lehet, hogy vissza kaptam, hogy a korábbi pasit dobtam, hogy szebbet, jobbat találjak. Hát szebbnek szebb volt, de jobbnak.... :)

Nevet nem írok, de ha valaki felismerte esetleg megbeszélhetjük.... :)

Szia! Fizetnék neked azért, hogy megverj. Vállalod?

-Nem kösz, még pénzért sem!

Szia, volna kedved bizarr szexkapcsolathoz? Ha igen, nézd meg a képeim, szerintem még nem láttál ilyet!!
Ha van más bizar ötleted benne vagyok, csak azt csináljuk amit te is akarsz.

- Te szent ég! Neeeeem!

Szóval... mivel egyike voltam az "Új Hús"-nak, nagyon sok levelet és statit kaptam.

Elolvastam, megnéztem ki küldte, és ha tetszett válaszoltam. DE nagyon sok olyat kaptam, akinek nem volt egyetlen képe sem feltéve. Akkor hogy? Szerintem az Urakra is igaz, hogy vagy csúnyák, vagy kapcsolatuk van, ezért nem vállalják fel magukat. Na az ilyenekre nem vagyok kiváncsi. Lehet, hogy nem szép tőlem, de ha valaki keres valakit, vállalja fel magát.... sztem. Volt aki egy épkézláb mondatot nem tudott megfogalmazni, és volt aki szerintem copy paste-tel írta a leveleket... tucatszám. Volt aki a statikkal jelentkezett be. Ennek nagy előnye, hogy nem kell túl bonyolítani a dolgokat. Egy előre megfogalmazott mondattal lehet üzenni. Ennek kissebb a csalódási esélye, mert nem kötelező válaszolni.

Én a netes társkeresésről azt gondolom, hogy olyan mint egy nagy kalap. Ahol (ideális esetben) olyanok vannak, akik társat keresnek. Ha pl. megyünk az utcán, nincs ránk írva, hogy: Helló, Én egyedül vagyok! És Te? Nem találkozunk? .... :) Ez azért nehéz. A neten hasonlók vannak... ja, a kalapnál tartottam... És ha húzunk a kalapból, vagy kiugrik egy nyúl, rögtön a kezünkbe, eldöntjük mihez kezdünk vele. Visszatesszük, vagy foglalkozunk vele. Találkozzunk, meglátjuk szimpatikusak vagyunk e egymásnak, és lehet e belőle valami. Én úgy mértem le, hogy az első találkozás után hazamegyek, és várok az érzésre, hogy szeretném e újra látni.

Tulajdonképpen szerencsés vagyok. Az elsők között "találkoztam" olyan Urakkal (elnézést a szóhasználatért, de a fiúk szó már nem illik rájuk, ezt a kort már túl haladták) akik elég helyesek voltak, a levelezésünk alapján viccesek. És hamarosan jött a kérdés: nem találkozhatnánk?

Az Urak ezt szorgalmazzák... de szerintem nincs ebben semmi rossz. Tényleg felesleges heteken keresztül levelezni, kialakítani egy képet a másikról, majd találkozunk, és kiderül, a kép hamis.

Én nagyon óvatos vagyok... felkészülök minden esetre, és a levelezéssel kapcsolatban azt is eltudom képzelni, hogy pl. Anyuci áll a háta mögött és mondja tollba, mit írjon... extrém tudom, de lehet! :)

Az első találkozáson nagyon fel voltam dobva. Olyan fiúval találkoztam, aki jó humorral volt megáldva. Nem is volt gond a hangulattal. :) Viszont szinte már túl sokat beszélt. Mindig magáról, és mikor megpróbáltam én is közbe szólni, hogy pl. Ja, igen velem is történt ilyen, emlékszem mikor.... na ezt nem tudtam befejezni. Már tovább is léptünk, és valami új storyt hallottam. Mikor arról is eszembe jutott valami, és azt próbáltam mondani: aha, az én barátnőm.... upsz, de ezt sem tudtam befejezni. Na jó, tovább nem fárasztottam magam. Jókat nevettem a storykon, nem próbáltam magamról beszélni. Kicsit sok(k) volt. És nem jött az érzés.... vajon miért nem? :)

Nem adtam fel, hiszen az elején voltam a keresgélésnek, folytattam tovább. Azért azt hiszem a tisztességhez hozzá tartozik, hogy egyszerre egy paival foglalkozom. Nem randizok 4-kor eggyel, 6-kor másikkal, és 8-kor egy harmadikkal. Esélyt adjunk legalább a másiknak.

Jöttek a további levelezések, és újabb találkozó. A fiú szintén a szellemes fajtából származott. Jó volt vele beszélgetni. Érdekes élete volt eddig. Kiváncsi volt rám is. Igaz kicsit alacsony hozzám, vagyis inkább az izlésemnek, de ebben még akkor hajlandó lettem volna alkut kötni. És mikor elváltunk, azt gondoltam, ezt a fiút újra látnám. :) Volt még 2 randink, de azután már nem érdekelt. Rákattantam az ismerkedésre. És tovább akartam keresgélni... ez nem jó jel. Egyébként lehet, hogy X idő múlva bánni fogom, hogy elküldtem, de akkor azt gondoltam jobb így. Nem akarok a háta mögött másokkal találkozni, neki meg hazudozni miért nem érek rá. Ő hajlandó lett volna ebbe belemenni, de az én gyomrom nem vette be.

Ja, azután volt még a menő verdával villogó, magát jó munkájúnak kiadó is. Na ezt nem vettem be. Mint mondtam óvatos vagyok. Engem a menő verda mellett fényképezett pasi nem érdekel jobban, mint az anélkül. De ő azt mondta az ővé az autó, nézzem meg a rendszámát... Na gondoltam, ezzel találkozni akarok... már csak azért is, hogy kiderülhessen nem olyan menő mint amilyennek kiadja magát, és megmondhassam neki, hogy ne adja ki magát olyannak amilyen nem is. Találkoztam vele. Tényleg menő verdája volt. De büdös szája. :) Amit már 2 méterről is érezni lehetett.... ez gáz. És az is kiderült még, hogy az autó csajozásnak van. Igaz, hog yalbérletben lakik, és gyakorlatilag egy életművész, rendes melója nincs... de csajózós verdája van! Na ő is ment a levesbe....

Szóval, ha az ember lánya ilyesmire szánja el magát keres egy megfelelő oldalt.

Számos társkereső oldal közül választhatunk. Én ráböktem azt hiszem az elsőre ami megtetszett, ez volt a Lovebox. Korábban voltam már nlc-n, pasizas.hu-n, és a love.hu-n, de vagy alacsony a látogatottság, vagy az oldal maga nem tetszett.

Az LB-n elég sokan vannak, tetszik az is benne, hogy nem kell hosszas levelet küldeni (kimélendő a férfi népet), küld valaki egy privit, és ezzel felhívhatja magára a figyelmet. Ha tetszik privi vissza, és mehet a dolog (optimális esetben) :)

És ha megvan a legtutibb oldal, kell csinálni egy regisztrációt. Ez már nem olyan könnyű, mert hogy mit is írjak? Komoly legyen? Vicces? Ne adj isten mindenféle adatokat meg kell adni a partner tekintetében.... ami tök felesleges, mert 17 éves szüzikék, és 48 éves urak is írni fognak, hiába írtam, hogy pl. 30-40 között keresek. De ha vicces, azt gondolják csak szórakozásból csinálom, ha komoly, az gondolják kiégett, sokat csalódott "fapina" vagyok, akinek ez az utolsó lehetősége. Rakjak ki képet magamról vagy sem? Ha nem, azt hiszik ronda vagyok, ha igen, mindenki megfogja jegyezni, még a legutolsó quasimodó is, hogy: szép vagy, vagy szép a szemed stb. És mennyire legyek részletes? Írjak le mindent, amiről úgy gondolom nekem fontos... de akkor az nagyon hosszú lesz, és a kutya sem olvassa el... és hol van belőle a titokzatosság. Na adj ég, nekem fontos dolgokról írok, és ez alapján valamilyen teljesen más kép alakulhat ki rólam, ami pedig nem igaz, vagy csak az énem egyik fele.... JAJ NEHÉZ!!!! :)

Ezért döntöttem: Kép: igen, hosszú szöveg: nem. Néhány mondat, hogy mégis lássák, tudok írni, és fogalmazni is. És egy szolid kép, valami szimpi. Nem fürdőruhás (ne adj ég akt), beállós vagy műtermi... csak valami egyszerű, ahol azért nem reggeli beduzzadt szemekkel látszom, hanem mint a hétköznapokon. Vidáman, csinosan. Na ez jó lesz. Akkor a regisztárció kész.

Várjuk a hatást.... :)

Na az nem várat sokáig magára, mert szerintem vannak olyanok, akik minden új tagra azonnal rárepülnek. Nekem első tapasztalatom az volt, hogy rossz oldalra kerültem, mert kapásból kaptam meztelen, erős izgalmi állapotban levő úrtól, úrtól? na mindegy... nem úr az ilyen. :) képet. Meg mindenféle olyan levelet, hogy az hittem egy szexpartner kereső oldalra kerültem. De azután elkezdtek normálisabbak és normálatlanabbak is írni.

Na erről fogok később írni. :)

Nos ide-ide, ilyen még nem volt Hölgyeim és Uraim!

Mint egy cirkuszi szám. :) Nem csalás és nem ámítás. Itt vagyok. :)

A szinglik táborát gazdagító, középkorú nő, aki keresi párját. És aki sokat hallott arról, hogy létezik egy új vívmány, aminek az internet nevet adták, és ott vannak olyan oldalak, ahol ismerkedni lehet. Hallottam olyanról, aki hallott olyanról, aki ott találta meg élete párját. De komolyan! Hidd el.

Na jó! Miért ne? Annyi mindent ki próbálunk, amit előtte sose. Ez belefér nem?

Akkor csapjunk bele.... Így kezdődött.

Immár kb 3 hete. Voltak korábbi tapasztalataim, de valahogy rá kellett jönnöm,hogy nem nekem való. Szerintem nem álltam rá készen, ezért pár nap, hét után letöröltem regimet. És arra gondoltam, körül nézek, kinek milyen véleménye, tapasztalata van erről a témáról. Sajnos nem találtam, csak olyan véleményeket, amiket Urak írtak. Szintén ezen az oldalon. Jó meglátásokkal, értelmesen, olykor önirónikusan ír erről a témáról. De Hölgyek valahogy nem osszák meg velünk tapasztalatikat. Tényleg miért nem? A nők állítólag pletykásak. Miért nem mondják el mindenkinek, hogy ők hogy élik meg ezt?

Na én akkor most megteszem. Nem tudom írásaim mennyire lesznek szórakoztatóak (azért igyekszem), kinek milyen segítséget okoznak, de ártani nem árt. Azt hiszem. :)